KomolyPortál · Kávéházi sarok · Egyéb művészet és kultúra
Orosz irodalom
2015. 08. 13. 09:32 
vichy
vichy  
Avatar Sziasztok! Üdv Mindenkinek! *beckon2*
Hű de régen jártam erre! Szégyellem is magam...*tear*

De legalább hozzá tudok szólni ehhez az új témához annyiban, hogy nemrég olvastam újra - immár érett fejjel - Borisz Paszternaktól a Zsivago doktort és ismét élmény volt!
Pelevintől még semmit sem olvastam, de kedvet kaptam belekóstolni.
2015. 07. 22. 11:32 
ch
ch  
Avatar Elolvastam Vaszilij Akszjonov Moszkvai történetét. Orosz eredetiben Moszkóvszkaja szága a címe – ez talán kifejezőbb, mint a magyar cím. A történelmi trilógia 1924-től 1953-ig követi nyomon egy moszkvai család történetét. Az első könyv címe: A tél nemzedéke; a második: Háború és börtön; a harmadik: Börtön és béke.
Az egyik csúcspont a gyűlés az Orvostudományi Egyetemen. Folytatódott a zsidó orvosok pere, és a tanári és a hallgatói aktíva (az ifjúság számára ez a szó nyilván ismeretlen) számára nagygyűlést rendeztek a díszteremben, hogy elítéljék a vádlottakat. Ekkor az idős Borisz Nyikityics Gradov professzor, akadémikus (a könyv egyik főhőse) felállt és beszédet mondott vádlott kollégái védelmében. Tudta, hogy ezután letartóztatja őt az NKVD, vallatni fogják, a családja is ismét veszélybe kerülhet, mégis elmondta az igazságot. Nem könnyű olvasmány, de megéri elolvasni.
2015. 07. 02. 10:16 
Tomás
Tomás  
Avatar Én most Viktor Pelevinre kattantam rá megint: húszévesen fedeztem fel, aztán sokáig hanyagoltam és most megint nagyon élvezem ezeket az abszurba hajló, a fantasztikus irodalom eszközeit (űrutazás, vámpírok, vérfarkasok, disztópikus jövőképek) sem megvető, úgy klasszikus, mint popkulturális utalásokkal vastagon átszőtt szövegeket.

Pelevin fixa ideája a buddhista megvilágosodás tana: a "valóság" illuzórikus volta, az "én" kérdése csaknem minden művében előkerül és általában jól rímel a posztkommunista világ abszurdításaira. Persze akadnak művek ahol a téma folytonos előkerülése már kicsit erőltetettnek hat, de ez összefügg azzal is, hogy most kilószám olvasom a könyveit.

A politikai meglátásai viszont általában nagyon pontosak - és a kellő szarkazmussal vannak megfogalmazva.
2012. 09. 13. 13:40 
kbz
kbz  
Avatar #2:

Igen, a Daniel Stein pompás regény. De talán érdemes elolvasni a valós "mintakép" Oswald Rufeisen történetét is:

http://www.jewish...80598.html
2012. 09. 13. 09:57 
ch
ch  
Avatar Ulickaja: Daniel Stein, tolmács

(Magvető Kiadó, Budapest, 2011, Negyedik, változatlan utánnyomás)

Ljudmila Ulickaja:
Nem vagyok igazi író, és ez a könyv nem regény, hanem kollázs. Ollóval darabolva vágok ki a saját életemből, a mások életéből, és úgy ragasztok össze,
ragasztó nélkül
,
élő regényt napok foszlányain

Amikor Daniel Stein találkozott II. János Pál pápával, elmondta neki, milyen nehéz kereszténynek lenni Izraelben.
2000. március 12-én a Szent Péter-bazilikában tartott vasárnapi misén a pápa bocsánatot kér
és elismeri az Egyház bűneit - a zsidók üldözését, az egyházszakadásokat és a vallásháborúkat, a keresztes hadjáratokat és a háborúk teológiai dogmák alapján történt igazolását, a kisebbségek és a szegények megvetését, a rabszolgaság igazolását, valamint megbánást tanúsít (mea culpa) az egyház gyermekeinek bűneiért.


Daniel Stein (valóban létező személyről mintázta az írónő) német-lengyel származású zsidó, aki a II. világháború alatt saját és más zsidók bőrét mentendő a náciknak tolmácsolt, később pedig egy katolikus zárdában bujtatták apácák. Itt Krisztus révén megbékélt Istennel, és arra jutott, hogy föl kell vennie a keresztséget. Később Izraelben talált otthonra, ott vezetett egy kis egyházközséget, mellette idegenvezetőként működött, és tolmácsolt.
2012. 04. 28. 13:48 
kbz
kbz  
Avatar Áthoztam a "Ki milyen könyvet olvasott mostanában?" rovatból, mert ott talán túlzottan elkeveredik a rengeteg féle (regény, non-fiction, science-fiction, stb.) között:

Ulickaja: Imágó

(Magvető Kiadó, Budapest, 2011, 620 oldal)

Általában szeretem Ulickaja könyveit, ez a hatodik kötet a polcomon. A regény sokak szerint elsősorban a szovjet szamizdat kiépüléséről, terjedéséről szól. Ezzel szemben, valójában egy hatalmas körképet rajzol a Sztálin halála körüli, illetve az azt követő hruscsovi-brezsnyevi időkről. Éppen ebből a hatalmas körkép jellegből adódnak ezúttal némi fenntartásaim, annyi szálat sző egybe, annyi szereplőt vonultat fel, hogy - legalább is számomra - olykor nehéz volt a követése; bevallom, nem mindig tudtam azonnal, hogy egy újabb szereplő lépett színre, vagy egy korábbi tért vissza. Igaz, a legtöbb epizód akkor is élvezetes, ha kapcsolódások nélkül, önmagában értékeljük.

Persze Ulickaja stílusa ezúttal is élvezetes, rengeteg (főként nyomasztó) életképpel, korrajzzal gazdagodik az olvasó.

Mindenképpen érdemes elolvasni, de egy elcsépelt - ámbár véleményem szerint itt helytálló - közhellyel kell befejeznem, talán ezúttal valamivel kevesebb több lett volna.
KomolyPortál · Kávéházi sarok · Egyéb művészet és kultúra
Orosz irodalom