KomolyPortál · Komolyzene · Általános eszmecsere
Koncertekről - röviden
2017. 05. 22. 20:42   @Sipi (#295)    § (4) 
kbz
kbz    
Avatar Philips 438 341-2 (1970-71-es felvételek, ADD).

Ha az amazon.de-n a Musik-CD kategóriánál beírod, hogy "schumann inbal", első helyen ezt adja ki. Felajánl egy helyet, ahol új dobozt vehetsz (19 Euróért), és 12-t, ahol használtan kínálják, 6 Eurótól...

(De ha kéred, szívesen másolok Neked.)
2017. 05. 22. 12:37   @kbz (#294)    § (3) 
Sipi
Sipi    
Avatar Hűha, tudsz erről a Schumannról amazon vagy presto linket küldeni? Belehallgatnék... *angel* (Bár van már épp elég Schumannom, de egy belehallgatás nem árthat... *grin*)
Kösz az interjút, el fogom olvasni! Belenéztem, ezen is mosolyogtam: "To be a great artist you don’t have to be what we consider to be a good person. Sometimes even it is not recommendable in a great artist." *smile*
2017. 05. 22. 11:09   @Sipi (#293)    § (2) 
kbz
kbz    
Avatar Nekem a megvan vele a mind négy Schumann szimfóniát tartalmazó Philips dupla-album.

Élőben pedig Inbal vezényletével ismertem - és szerettem! - meg Webern Hat zenekari darabját (talán akkor járt először Budapesten, és a műsort a Mahler I. zárta).

Egyébként érdemes elolvasni az alábbi interjút, különösen a 100 m-es síkfutás hasonlata remek:

http://www.musicw...erview.htm

(Amikor Ferencsik meghalt és elég hosszasan keresték az utódját az ÁHZ élére, rövid időre felmerült Inbal neve is, én nagyon szurkoltam neki. Aztán meg Gardellinek - de ő már túl idős volt...)
2017. 05. 22. 09:49   @kbz (#291)    § (1) 
Sipi
Sipi    
Avatar Ja, utána is néztem hétvégén, hogy csak én nem ismerek-e tőle több mindent, de a prestoclassical alapján meglehetősen szűk a CD-repertoárja. Viszont annak idején Schumann 2.-ját vele ismertem meg még egy régi Philips hanglemezről, olyan harmadik tételt azóta se hallottam, mint azon volt.
2017. 05. 22. 09:42   @kbz (#291)    § (1) 
Sipi
Sipi    
Avatar Na, gondoltam, hogy neked tetszeni fog. *smile*
Nekem volt hiányérzetem, néhány apróbb szépséget hiányoltam és néha kissé rohantak, de összességében én is meg voltam elégedve a produkcióval. Azzal pedig különösen, hogy Inbal szabadjára engedte a zenekart, akik "ki tudták futni" magukat és olyan székbe szegező hangzás produkáltak, amilyet ritkán hallani. A rezeket, de különösen a kürtöket pedig külön dícséret illeti, nem győztem bravózni a végén. *smile* Erős, magabiztos produkció szinte gixerek nélkül.
Az első tétel nekem néha már egyenesen Schönbergesen modernnek hangzott, ahogy Inbal megformálta. Egyébként ahhoz képest, hogy 81 éves, meglehetősen energikus volt.

És két dedikált CD-vel ismét gazdagabb lettem, egyből beengedtek hozzá, Inbal még a művészszobába is behívott, kedves volt, már bánom, hogy nem több lemezt vittem, még a dobozt is alá akarta írni. *smile* Egyébként mindenre, amit mondtam neki, csak annyit válaszolt, hogy "Thank you". *grin*
2017. 05. 21. 21:55 
kbz
kbz  
Avatar 2017. május 20. Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Mahler: III. szimfónia

Vörös Szilvia - mezzoszoprán  
a Nemzeti Énekkar női kara
a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Gyermekkara
Nemzeti Filharmonikusok

vez.: Eliahu Inbal

Könnyű lenne a beszámolót rövidre venni: csodálatos este volt!

A Harmadik a szeretett Mahler szimfóniák sorában is a kedvenceim közé tartozik. Meglehetősen sok szép előadásán lehettem jelen, de úgy érzem a tegnap esti koncert sok vonatkozásban valamennyit felülmúlta. A legfőbb érdem a karmesteré, Eliahu Inbal-é, aki képes volt ezt a szimfónia-óriást mindvégig kézben tartani, világos elképzeléseit maradéktalanul átvinni a hatalmas előadói apparátusnak. Akikben méltó partnerekre talált, a zenekar legjobb formáját hozta, Vörös Szilvia szépen, átéléssel (operai maníroktól mentesen) énekelt, s csak dicséret illetheti a két énekkart.

Csak két részletet szeretnék kiemelni: az egyik első tétel hibátlannak nevezhető megoldása. Inbal mert szélsőséges lenni: végletekig lassítani a gyászzenében, vagy banális lenni a katonazenei részben. Szinte hihetetlen, de a több mint félórás tételt egyetlen köhintés sem zavarta meg, mindenkire hatott a varázslat. A másik döbbenetes pillanat a zárótétel első nagy dinamikai csúcspontjánál következett be: egyszerűen beleborzongtam.

Inbal mester több budapesti koncertjén jelen voltam az elmúlt évtizedekben, mindig élményt jelentett a fellépése. (Ha lehet valami oka, hogy nem tartozik a "mindenki által ismert" legnagyobbak közé, az legfeljebb a viszonylag szűk repertoárjával magyarázható, ő a Bruckner-Mahler-Sosztakovics-féle nagyzenekari hangzás mágusa.) Mostani koncertje megkoronázta az eddigieket.
2017. 05. 03. 11:48   @kbz (#289)    § (1) 
Sipi
Sipi    
Avatar
Annyit azonban szeretnék elmondani (feltehetően Sipi barátunk nagy örömére), hogy végig úgy éreztem, egy csembaló kísérete szebb hangzás-egyensúlyt adott volna, mint a szép nagy fekete koncertzongoráé…
Én nem ismerem a fuvolaszonátákat, de látatlanban is hitelt tudok adni ennek a véleménynek. :-) Bár igaz, hogy Bach szóló csembalóművei iránt épp Schiff András zongorás lemeze keltette fel az érdeklődésemet.

Bánki Berta minden dicséretet megérdemel, hogy diplomakoncertjén – amelyen nyilvánvalóan sok olyan hallgató (rokon, barát) megjelent, akik általában nem rendszeres koncertlátogatók – műsorra tűzte Schönberg nem feltétlenül közönségcsalogatónak számító remekművét.
Lehet, hogy pont azért. *bsmile*
2017. 05. 03. 11:08 
kbz
kbz  
Avatar Bánki Berta fuvola diplomakoncertjének első része

Bach: h-moll szonáta, BWV 1030
Bánki Berta, Kérges Barnabás

Schönberg: Pierrot Lunaire
Károlyi Katalin, Bánki Berta, Tornyai Péter, Szűcs Péter, Rohmann Ditta, Mali Emese /
vez. Horváth Balázs


 
Magyarázattal kell kezdenem: a koncert második felét nem azért nem hallgattam meg, mert gondom lett volna a szünet előtt elhangzottakkal, eleve tudtam, hogy más fontos kötelezettségem miatt csak az első részt tudom meghallgatni, de Schönberg hallatlanul izgalmas ciklusa olyan ritkán hallható hangversenytermeinkben, hogy semmiképpen sem szerettem volna kihagyni a lehetőséget.

Bach fuvola-zongora szonátája – nyilvánvalóan az én hibámból – messze esik zenei érdeklődésemtől, így az előadás értékelésére igazán nem vagyok hivatott. Annyit azonban szeretnék elmondani (feltehetően Sipi barátunk nagy örömére), hogy végig úgy éreztem, egy csembaló kísérete szebb hangzás-egyensúlyt adott volna, mint a szép nagy fekete koncertzongoráé…

Bánki Berta minden dicséretet megérdemel, hogy diplomakoncertjén – amelyen nyilvánvalóan sok olyan hallgató (rokon, barát) megjelent, akik általában nem rendszeres koncertlátogatók – műsorra tűzte Schönberg nem feltétlenül közönségcsalogatónak számító remekművét.

Az énekbeszéd szólamát Károlyi Katalin vállalta, akinek XX. századi és kortárs zene iránti elkötelezettségét már többször értékelhettük. Az ének és beszéd egymáshoz való viszonyát ezúttal is meggyőzően találta meg, viszont hangjának vivőerejével mintha gondok lettek volna. Előadását meglehetősen nagy dinamika jellemezte, s ez oda vezetett, hogy hangja többször „eltűnt” a hangszerek hátterében. Nem tudom megítélni, hogy a túlzottan halk vokális megvalósítást hangi probléma vagy szándékos előadói (karmesteri, énekesi) koncepció okozta-e, de számomra a mű feltétlen élvezetét mindenképpen csökkentette.

Pedig a hangszeres szólisták igazán kitettek magukért, külön kiemelném a 7. dalban (A beteg hold) Bánki Berta nagyon szép fuvola-kíséretét és a 8. dal (Éjszaka) lélegzetelállítóan komor hangszeres indítását.
2017. 04. 24. 09:42   @kbz (#287)    § (1) 
Sipi
Sipi    
Avatar Miután én is ott voltam, csak megerősíteni tudom ezt a beszámolót! *smile*
Nekem néha kissé kevés volt az első hegedű a Beethoven op.18/6-ban (ez nálam ritkaság), viszont olyan összhangot hallottunk, ami mindenért kárpótolt.
2017. 04. 23. 09:57 
kbz
kbz  
Avatar 2017. április 22., Zeneakadémia Nagyterem

Beethoven: B-dúr vonósnégyes, Op. 18, No. 6

Yi-Wen Jiang: 3 darab a Kínai Dalok sorozatból

Schubert: d-moll vonósnégyes (A halál és a lányka)

The Shanghai Quartet


Már a Beethoven kvartett első hangjainál nyilvánvalóvá vált, hogy a - három kínai zenészből és egy európai gordonkásból álló - Shanghai Quartet kitűnő együttes, hibátlan technikai tudással és a korai beethoveni világ értő és érző ismeretével megáldva.

Ami a vonósnégyes hangzását illeti, külön szeretném kiemelni a nagyon szép brácsahangot, s a cselló - ahol kell - "harapó" hangjait.

Az együttes másodhegedűse által vonósnégyesre átültetett három kínai dal is azonnal elnyerte a közönség rokonszenvét, s külön érdekesség, hogy a harmadikként játszott aratási ünnepségi zene egyes részei némi rokonságot mutattak magyar néptáncok zenéivel is.

Schubert egyik legtöbbet játszott kamarazene-műve is egészében nagyon jó előadásban (fergeteges utolsó tétellel) hangzott el, talán csak a második tételben - főként a melléktéma megjelenésekor - hiányzott az a "földön túli" lebegés, ami , mondjuk, az Alban Berg Quartet felvételét oly varázslatossá teszi.

A Zeneakadémia Nagytermét csaknem megtöltő közönség lelkes ünneplését az együttes két ráadással köszönte meg, elsőként egy újabb darabot hallhattunk a Kínai Dalok sorozatból, ezúttal némi humorral fűszerezve, madárcsicsergést imitáló zenével indítva és befejezve. A második ráadás igazi csemege volt: Debussy ragyogó kvartettjének "pengetős" tételkét hallhattuk, a megszokottnál elevenebb, sokszínűbb (ha szabad ilyent mondanom: kevésbé impresszionista) előadásban. Számomra mindig nagy élmény ha egy interpretáció egy sokat játszott remekművet is képes kicsit más, újszerű, de meggyőző megvilágításba helyezni...
2017. 03. 21. 15:47 
kbz
kbz  
Avatar 2017. március 19., FUGA
 
Josquin des Prez - (Balogh Máté átirata): Pater Noster

Balogh Máté: Le Testament de Josquin des Prez

Laczkó Bálint: Párhuzamok*

Sáry Bánk: Úton (holdfénynél és álmodozva)*

Tornyai Péter: Can(z)oni dell'infinito

Kedves Csanád: Profondeur Symphonie*

A *-gal jelölt művek ősbemutatóként hangzottak el.

Weiner Ensemble
(Baksai Réka -
hegedű, Balogh-Jámbor Janka - gordonka, Bán Máté - fuvola, Bartek Zsolt - klarinét, Dani Imre - zongora)

Mindazok, akik a komolyzenét nem valamiféle holt művészetként kezelik, azaz bíznak abban, hogy a műfajnak nem csak múltja, hanem jelene és jövője is van, más szóval, akik nem csak a barokk-klasszikus-romantikus repertoár fennmaradt darabjait szeretnék újra meg újra meghallgatni, mostanság bölcsen teszik, ha a FUGA koncertjeit látogatják.

Ezúttal is öt kortárs művel ismerkedtünk meg, három alkotás most hangzott el először.

Balogh Máté a művéről írt rövid ismertetőjében elmeséli, hogy Josquin a halálos ágyán rendelkezett úgy, hogy halálának minden évfordulóján énekeljék el a háza előtt Pater Nosterét. Balogh művét, amely ennek a végrendeletnek a szellemében született, jó volt hallgatni, kifejezetten szép alkotás (s hogy könnyebben eligazodjunk, előtte elhangzott Josquin műve is - hangszeres szólamokra átírva).

Laczkó Bálint kompozíciója is számos érdekes elemet tartalmazott, de bennem - első hallásra - nem állt össze egésszé.

Sáry Bánk Fernando Pessoa verse által ihletett új műve nagyon szép zene, szívesen hallgattam.

Tornyai Péter darabja a címben szereplő kedves szójátékot - a kánon vs. dal kettősséget - zenéjében is tükrözi, az egész mű egy nagy tudású, kiforrott zeneszerző alkotását tárta elénk.

A legnagyobb elragadtatással Kedves Csanád Profondeur Symphonie-járól tudok szólni. Ebben a darabban, amelyben a szerző szavaival "egyetlen összefüggő tételben jelenik meg a 19. században virágkorát érő 4 tételes hagyomány" annyi korszerű effektust és szellemes megoldást hallhattunk, olyan remekül sikerült a "négy tétel" mindössze 8 percbe tömörítése, hogy azt  szívesen hallgatnám meg újra. Biztosan még sok izgalmas felfedezést tehetnék. Csak remélni tudom, hogy hamarosan sor kerül újabb előadásokra!
2017. 03. 09. 19:25 
kbz
kbz  
Avatar 2017. március 8. Régi Zeneakadémia

Honegger 125

Arthur Honegger (1892-1955) művei:

Rapszódia 2 hegedűre, brácsára és zongorára
Szonatina 2 hegedűre
Szonatina hegedűre és csellóra
(I. és II. tétel)
Prelűd nagybőgőre és zongorára
3. vonósnégyes

Az Anima Musicae kamarazenekar tagjai

Amikor egyszer a Portálon arról beszélgettünk, hogy vannak zeneszerzők, akik (időlegesen, vagy véglegesen - ki tudja?) eltünedeznek a koncert-repertoárból, beírtam, hogy nekem talán a legjobban a francia-svájci mester műveinek hiánya fáj.

Most, Honegger születésének 125. évfordulóján a szerző vonós kamarazenéjéből hallhattunk egy válogatást, a súlypontot a fiatalabb kori kompozíciókra helyezve. Talán a műsort záró 3. vonósnégyes volt az egyetlen darab, amelyet már korábban is volt szerencsém hangversenyen hallgatni, s olykor a rádió műsorában is előfordul. Éppen ezért nagy örömömre szolgált, hogy ezúttal ilyen sok - hanglemezről már ismert - darabbal találkozhattam végre élőben is.

A koncert létrejöttéért köszönet illeti a támogató budapesti svájci nagykövetséget és valamennyi közreműködő művészt.

Hogy ezen a ritka ismerkedési lehetőséget nyújtó koncerten hányan vettünk részt (különösen, ha levonom a nagykövet urat és kedves feleségét, valamint az éppen nem szereplő - de igen rokonszenvesen a többieket meghallgatni beülő - zenekari tagokat), azt inkább szégyenkezve elhallgatom...
2017. 02. 20. 12:45 
kbz
kbz  
Avatar 2017. február 19., FUGA

Darázs Renáta (ének), Zétényi Tamás (gordonka) és Wilheim András (zongora) hangversenye
 

Luigi Dallapiccola:
Négy Antonio Machado vers

Jeney Zoltán: Consolazione per violoncello e pianoforte

Kurtág György: Három régi felirat

Johann Ulrich Steigleder: Ricercar in D

Jeney Zoltán: Gyászénekek a Halotti szertartásból

John Cage: A Chant with Claps

Morton Feldman: Six Intersections

Kurtág György: Requiem a kedvesért

Anton Webern: Szonáta csellóra és zongorára

John Cage: Ária

Sok szép élménnyel gazdagon távozhattak mindazok, akik ellátogattak a FUGA központ hangversenyére. Számomra kifejezett élmény volt (az első, de remélhetőleg nem utolsó) találkozás Darázs Renáta művészetével. Az énekesnő kedves megjelenésével, szép hangjával, s nem utolsó sorban kulturált, az előadott műveket értő és érző előadásával valamennyi dalban remekelt. De csak az elismerés hangján tudok szólni a két hangszeres művész, Zétényi Tamás és Wilheim András teljesítményéről is.

Dallapiccola kantátja, A fogság énekei régóta kedvenceim közé tartozik, de a most megismert Négy dala sem okozott csalódást. Kurtág Három régi sírfelirata és Reqiuem-dalai a szerzőre jellemző magas színvonalú művek.

Nem sikerült megfejtenem, hogy Steigleder 1627-ben írt Ricercar című műve hogyan került a XX.-XXI. századi kompozíciók közé. Talán pihentetőnek szánták, s alighanem az én hibám, hogy engem inkább untatott.

Jeney Consolazione-ját első hallásra kissé túlírtnak éreztem, a nagyszabású Halotti szertartás című művéből válogatott Gyászénekek viszont számomra az est csúcsát jelentették. Csodálatos énekeket hallattunk, egészen átélt előadásban! Nagyon remélem, hogy ezzel a kompozícióval még sokszor találkozhatunk koncerttermeinkben.

Cage meglehetősen humoros Chant-jában (mint a cím is utal rá) a szoprán tapsolása kíséri az énekhangot. A koncertet záró Ária, az énekesnő által megszólaltatott szokatlan „hangszerek”, valamint a zongora és a cselló olykor apró foszlányokból álló kíséretével igazi performance, zenei tréfa, bravúrdarab, mindazonáltal olykor komoly mondandót is hordoz.

Feldman sok művét (Coptic light, Cello and Orchestra, Rothko Chapel…) a XX. század remekei közt tartom számon. A most megszólaltatott Six Intersections sorozatnak igazából csak az utolsó darabját éreztem a szerzőre jellemzőnek, igaz, az egész sorozat jóval korábban készült, mint az általam nagyon kedvelt Feldman művek.

Webern Cselló-szonátája meggyőzően szép előadásban szólalt meg.

Amiért ismét szomorú vagyok, ezt a szép hangversenyt a FUGA termét többé-kevésbé megtöltő kb. 60 fő élvezhette, s nem  – mondjuk – a ZAK nagyterét megtöltő többszáz főnyi közönség…
2017. 02. 13. 13:41 
kbz
kbz  
Avatar 2017. február 12., FUGA

Fülei Balázs zongoraestje

Janáček: Benőtt ösvényen

5 tétel: A mi estéink - Egy elfújt falevél - A frydeki madonna - Kimondhatatlan szorongás - Jó éjszakát

Schubert: B-dúr szonáta

Három hónap szünet után (ünnepek, nagy hideg...) igazi élmény volt újra koncertre menni. A műsor is remek: egy számomra ismeretlen sorozat öt darabja és egy igazi hatalmas remekmű.

A "bevezetésként" hallott Janáček karakterdarabok szépek, az utolsót (Jó éjszakát) kifejezetten élvezetesnek találtam.

Fülei Schubert utolsó szonátájában az első tételt elképesztően lassan játszotta, s emiatt (vagy nem csak emiatt?) a csodálatosan szép főtéma íve megszakadt, a dallam széttöredezett. Kár volt, mert a második tételtől kezdve minden "rendben volt", s a fiatal zongorista egész esti produkciója méltán aratott nagy sikert.
2016. 12. 24. 22:49   @kbz (#281)    § (1) 
Sipi
Sipi    
Avatar Én múlt héten az egyetem téri templomban voltam karácsonyi koncerten, ott sokan voltak, bár a műsor meglehetősen zavaros volt. Menet közben jutott eszembe, hogy már csak a Reszkessetek betörők! hiányzik, mire a végére felkonferálták, hogy és akkor most zárásként három részlet a Reszkessetek, betörőkből. :) (Én speciel kedvelem a soundtrack CD-jét.)
2016. 05. 30. 18:00 
kbz
kbz  
Avatar 2016. május 29, Zuglói Páduai Szt Antal templom

Guilain: Suite du premier ton
Brahms: O Welt, icg muss dich lassen
Alain: Litániák
Franck: A-dúr fantázia
Duruflé: Prelúdium és fúga Alain nevére


Németh Zsuzsa - orgona

A Bosnyák téri templomban évente 5-6-szor rendeznek koncerteket, s mindig megfájdul a szívem a sok üres sor láttán. Mert hiába ingyenesek a hangversenyek, alig 50-60 zenebarát szokott megjelenni...

Németh Zsuzsa orgonaestje igazi csemege volt, a "hagyományos" orgonaestektől némiképp eltérő, nagyon szép műsorral.
Számomra különösen Alain Litanies című műve és Duruflé (részben az előbbit megidéző) kompozíciója jelentett nagy élményt.

Köszönet a szép estéért a művésznőnek - és a szervezőknek, akik rendületlenül hisznek benne, hogy szükségünk van az értékes zenére.
2016. 05. 21. 14:36   @kbz (#279)    § (1) 
pszí
pszí    
Avatar Kedves Kbz!

Köszönjük a részletes beszámolót. Nagyon sajnálom, hogy nem lehettem jelen.

Bízom benne, hogy a Wunderhorn-ciklus sikeres előadása csak az első lépés volt számára a nagy szimfóniák dirigálása felé.


Ezt én is őszintén remélem.
2016. 05. 20. 13:22 
kbz
kbz  
Avatar 2016. május 19. Müpa

Mahler: Lieder aus Des Knaben Wunderhorn
Schubert: Nagy C-dúr szimfónia


Bátori Éva, Orendt Gyula
Concerto Budapest
vez.: Kocsis Zoltán


Mahler nem komponált Das Knaben Wunderhorn dalciklust, időnként megzenésített 3-4-5 dalából állította össze (részben az utókor) a 12 dalból álló ciklust (a tizenharmadikat, az Urlicht címűt általában nem veszik be, mert azt Mahler átemelte a II. szimfóniába). Ennek megfelelően nincs az egyes dalok előadásának egyértelműen megkívánt sorrendje, bár az előadások/felvételek többségében a rendkívül hatásos Revelge dallal kezdenek, s a meghatóan szép Wo die schönen Trompeten blasen vagy – ritkábban – a Der Tamburg’sell zárja a ciklust.

Kocsis a szokástól eltérve a Der Schildwache Nachtlied-del kezdte, s a Tambourg’sell-lel zárta a sort. Számomra mindenképpen rokonszenvesen a párbeszédes dalokat a női és férfi hangok váltogatásával énekeltette (bár Abbado szerint maga Mahler a dalszerű – egy dal, egy szólista – verziót preferálta). Kevésbé nyerte el a tetszésemet az, hogy – az általános gyakorlattal ellentétben a Wo die schönen Trompeten blasen dalt a baritonra, a Des Antonius von Padua Fischpredigt-et pedig a szopránra bízta (alighanem Bátori Éva remek humorérzékében bízva).

Bátori Éva ihletetten énekelt, már-már a színpadiasság határát súroló gesztusai pedig – ha nem is mindig megszokottak a dalénekléskor – annyira őszintén átéltek voltak, hogy hitelességükhöz nem férhetett kétség. Orendt Gyulát most hallottam először, örömteli felfedezés: nagyon szép hang, remek szövegmondás és átélés!

A Concerto Budapest ezúttal is nagyszerű teljesítményt nyújtott (a Trompeten blasen elején becsúszott csúnya gikszert felejtsük el), Kocsis Zoltán – aki igazán nem nevezhető Mahler-specialistának – biztos kézben tartotta az együttest. Bízom benne, hogy a Wunderhorn-ciklus sikeres előadása csak az első lépés volt számára a nagy szimfóniák dirigálása felé.

Azt hiszem, a Concerto zenekar, Kocsis Zoltán és Orendt Gyula dicsértére nem tudok többet mondani, mint hogy a ciklust ezúttal – nyugodtan mondhatom: utólag tökéletesen igazolt választással – záró Tambourg’sell hallgatásakor úgy éreztem, a mahleri életművet megkoronázó Búcsúzás korai előképét hallom…

Schubert Nagy C-dúr szimfóniája (tetszenek tudni: a 7., illetve 9., azaz 8.) – hál’ istennek – gyakran hallható koncerttermeinkben. Talán éppen ezért nehéz igazán jól megszólaltatni. Ezúttal sikerült. Kocsis és a Concerto Budapest jól felépített, sodró lendületű, de részleteiben is szépen kidolgozott előadással örvendeztette meg közönségét.
2016. 05. 07. 12:31 
kbz
kbz  
Avatar 2016. május 5.
Zeneakadémia, Solti Terem

Zeneszerzés diplomakoncert - I. kamaraművek

Bencsik Marcell: Salve Regina
Kecskés D. Vértesi Júlia, Justin Laura, Thurnay Viola -ének, Gárgyán Zoltán - klarinét, Bodor Ágnes - cselló, Emszt András- zongora, György Boglárka - hegedű / vez: Serei Zsolt

Emszt András: Sóhajnyi dalok
1. Sóhajtás a hajnalban (Ady E.) 2. Narkózis (Dsida J.) 3. Vízmenti ballagás (Dsisa J.)
Göncz Renáta - szoprán, Szabó Marcell - zongora

Mátyássy Szabolcs: Bipolar Etudes
1. Answer to Ives 2. In the Middle of the Swirl
Accord Quartet, Botár Bence - bőgő, Szűcs Péter - klarinét, Keönch László - ütőhangszerek

Közel négy év telt el azóta, hogy a Portál rovatában beszámoltam Emszt András BA diplomamunkáiról http://komolyport...icle_id=59, s írásomat így fejeztem be: "Nagyon remélem, Emszt András tehetségéhez mérten fejlődik tovább, s Master of Arts diplomakoncertjéről nem utólag fogok értesülni, hanem majd ott lehetek a helyszínen!". Most MA koncertjeiből az elsőn vehettem részt (a második - nagyzenekari - részre június 1-jén kerül sor, a ZAK Nagytermében, a műsoron a fenti három szerző és Kecskés D. Balázs művei szerepelnek).

Nem érzem magam feljogosítva, hogy a zeneszerzők műveit diplomamunkaként értékeljem - erre hivatottak a ZAK tanárai. Én csak annyit mondhatok, hogy az egész előadást koncertként kifejezetten élveztem. Komoly élményt jelentett a fiatal alkotók műveinek a megismerése.

Kifejezetten hagyományos értelemben szép Bencsik Marcell Salve Regina-ja (legfeljebb egy kicsit több változatosságot hiányoltam a viszonylag terjedelmes műben).

Emszt Andrásnak, úgy tűnik, remek érzéke van dalok lényegének zenei megragadásához. Amit külön kiemelnék: ezek a dalok nem zongora-kíséretes énekek, hanem két egyenrangúan fontos szólam mesteri egybecsengései.

Mátyássi Szabolcs két etűdjéből engem az első fogott meg jobban (a korrektség kedvéért: mellettem ülő fiamnak pedig inkább a második tetszett).

Három új mű egy diplomakoncerten, s mindhárom élvezetes, többszöri előadásra/meghallgatásra érdemes. Ennél többet aligha kívánhatunk!
2016. 04. 12. 07:54   @Sipi (#276)    § (2) 
kbz
kbz    
Avatar
Itt is előadták a Rachmaninovos jelenetet?


Természetesen IGEN. (De - elsőre kissé meglepően - nem annak volt a legnagyobb sikere. Gondolom, azért, mert azt már mindenki "kopottra nézte" a youtube-on.)
KomolyPortál · Komolyzene · Általános eszmecsere
Koncertekről - röviden